Gerbeaud Káveház
Émile Gerbeaud, aki egy genfi cukrászcsaládból származott, több nagy cukrászdában dolgozott Németországban, Angliában és Franciaországban. 1884-ben társtulajdonos lett Henrik Kugler cukrászdájában és kávéházában Budapesten, a mai Vörösmarty téren, amelyet azután fokozatosan át is vett. A „Gerbeaud”, ahogy a kávézót nevezték, a város egyik legelegánsabb kávéházaként világhírre tett szert. Gerbeaud a berendezést empire-stílusban alakítatta ki, úgy, hogy elsődlegesen márványt, nemes fafajtákat és bronzot használtak. 1919-ben bekövetkezett halálát követően felesége vezette tovább a cukrászdát. A II. világháború után a kávéházat államosították és Vörösmartyra keresztelték át. 1995-ben a cukrászda ismét magánkézbe került és Franz Müller német vállalkozó igényesen felújította.
Svájci kapcsolat
A Genf melletti Carouge Émile Gerbeaud szülőhelye. Az Arve mentén stratégiailag kedvező pozícióban fekvő városka már a Krisztus előtti 1. században hidak, vámok, és erődítmények közkedvelt helye volt. Carouge környékén évszázadokon át súlyos harcok dúltak és a 18. században akkori birtokosai, a Savoyai hercegek Genf vetélytársaként teljesen újjáépítették. Sakktábla stílusú délvidéki város jött létre rendezett, téglalapalakú háztömbökkel. A neoklasszicista házak, valamint belső udvarok közül számos mindmáig jó állapotban maradt fenn és éttermeknek, butikoknak, műhelyeknek, műtermeknek és régiségkereskedéseknek ad otthont.
