Tápiógyörgye először 1220-ban került okiratban említésre. A középkorban Erdélyből, Tápiógyörgyén keresztül vezetett Budapestre a „só út”. A tatárjárás során a helységet teljesen elpusztították, a törökök uralma alatt pedig jelentősen csökkent a lakosság. A lakosságot birkatenyésztésre és számos haszonnövény termesztésére kényszerítették. 1730-ban vette kezdetét a falucska újjáépítése. Nagy területeken termesztettek búzát. Tápiógyörgye hosszú ideig jellegzetes mezőgazdasági település maradt. A helyi gazdálkodás mindmáig fontos gazdasági terület, de a lakosság nagy része számára márcsak szokásos keresetének kiegészítését jelenti.
Tápiógyörgye és Wünnewil-Flamatt
© Svájci Nagykövetség
Svájci kapcsolatok
1995 ota áll fenn testvérvárosi kapcsolat Tápiógyörgye és Wünnewil-Flamatt között. Ezt több szinten élik meg: Így például rendszeres politikai, kulturális és sportjellegű kölcsönös látogatásokra kerül sor, valamint élénk az iskolák közötti csereprogram is.
Wünnewil-Flamatt a svájci Freiburg kanton Singine kerületében fekvő közigazgatási egység. Wünnewil területe feltehetően már a rómaiak korában lakott volt. Wünnewil első okirati említése 1128-ban Vilarswinum néven történt, abban az értelemben, hogy Wuno falva. Az is elképzelhető, hogy a név tévesen szőlővesszők létére utal (”borfalu”). Elképzelhető, hogy egy történetíró követte el ezt a hibát - ez mégiscsak megmagyarázná a község címerében található venyigét. A 11.században a terület a Zähringer-ek befolyása alá került, amiről a wünnewil-i régi kastély korábbi erődítményei tanúskodnak. További látnivaló a markáns plébániatemplom - egy 1931 és 1933 között készült betonépítmény befejezetlen harangtoronnyal.
Flamatt-ot 1312-ben először Blamatten-nek (lapos gyékény / mező) nevezték. Blumisberg falucskában van egy uradalom, amelyet 1620-ban a de Weck család számára építettek későgótikus stílusban és gazdag reneszánsz és barokk-kori berendezéssel rendelkezik.
