Miután 1944 márciusában a németek megszállták Magyarországot, a vidéki zsidók közül több mint 430 000-et deportáltak az auschwitzi-birkenaui megsemmisítő táborba. A semleges államok (Spanyolország, Portugália, a Szentszék, Svédország és Svájc) diplomáciai képviselői, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága (CICR) számos további szereplővel együtt hozzájárultak a budapesti zsidók védelméhez és megmentéséhez.
Különféle védelmi dokumentumokat állítottak ki és osztottak szét: leveleket, útleveleket, csoportos útleveleket stb. 1944 novemberétől kezdve zsidókat is befogadhattak diplomáciai mentességet élvező menedékházakban. E házak több mint fele, amelyek az „nemzetközi gettóban” voltak, svájci védelem alatt állt.
Ezek az erőfeszítések hozzájárultak a budapesti zsidók mintegy felének, azaz körülbelül 120 000 embernek a megmentéséhez.
A svájci erőfeszítések sajátosságai: a brit érdekek képviselete és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (CICR)
A svájciak által Magyarországon biztosított védelemnek két sajátossága volt. Ezek magyarázzák annak nagyságrendjét. Egyrészt az Egyesült Királyság érdekeinek képviselete lehetővé tette egy védelmi rendszer létrehozását már a német megszállás előtt: a zsidók legális kivándorlásának megszervezését a brit mandátum alatt álló Palesztinába. Ez egy szélesebb keretbe illeszkedett, mivel Svájc összesen 14 állam érdekeit képviselte, köztük az Egyesült Államokét, Jugoszláviáét, Romániáét, valamint több latin-amerikai országét. Másrészt a Vöröskereszt, Friedrich Born (1903–1963) küldött vezetésével, különösen a gyermekeket és az olyan intézményeket védte, mint a gyerekotthonokat és a kórházakat, köztük a Budai vár szikláiban található kórházat.
Az említett védelmi intézkedések alapján Carl Lutz (1895–1975), a külföldi érdekek osztályának vezetője és csapata, valamint Miklós Krausz és fiatal cionisták jelentősen kiterjeszthették a védelmi erőfeszítéseket. 1944 júliusában kiállítottak olyan csoportos útleveleket, amelyek több mint 2000, Palesztinába emigrálni szándékozó zsidó nevét és fényképét tartalmazták. Ugyanekkor egy ipari épületben, az Üvegházban megnyílt a Svájci küldöttség „Kivándorlási Osztálya”. Több ezer zsidó talált ott menedéket. Több tízezer védelmi levelet osztottak ki, amelyek igazolták, hogy a tulajdonosuk neve szerepel a csoportos útlevelekben. A svájci védelem alatt álló zsidókat az „nemzetközi gettó” védett házaiban helyezték el.
A háború utolsó heteiben Carl Lutz új munkatársait, Peter Zürchert (1914–1975) és Ernst Vonrufst (1906–1972) bízta meg a svájci védelmi intézkedések végrehajtásának biztosításával. Felesége, Gertrud (1911–1995), egymást követő felettesei és a zsidó ellenállás aktívan támogatta őt. Harald Feller (1913–2003), utolsó felettese, üldözötteket rejtegetett otthonában. A szovjet titkosszolgálat ügynökei elrabolták, és csak 1946-ban tért vissza Moszkvából.
Mindezeket az embereket, valamint a Vöröskereszt két munkatársát, Friedrich Born-t és Benedikt Brunschweilert (1910–1987) „Világ igazai” címmel tüntették ki.
Bernben: Carl Lutz-terem a Szövetségi Palotában
2018-ban a berni Szövetségi Külügyminisztérium egyik tárgyalóját „Carl Lutz-teremnek” nevezték el. A teremben egy emléktábla hirdeti: „Ezt a termet azoknak a minisztériumi munkatársaknak szenteljük, akik – akárcsak Carl Lutz, Harald Feller, Gertrud Lutz-Fankhauser, Ernst Vonrufs és Peter Zürcher 1944–1945-ben Budapesten olyan nagyszerű emberségről tettek tanúbizonyságot, amelyek példa értékűek.”
Budapesten: a Svájccal kapcsolatos legfontosabb emlékhelyek
Az Üvegház (Vadász utca 29.) ma múzeumként látogatható. Carl Lutz és társai történetét és tevékenységét mutatja be. A Zachor Alapítvány által üzemeltetett IWalks alkalmazás vezetett túrát kínál az Üvegházban.
A Budai vár sziklái alatt található egykori kórház, amelyet 1944-ben a Vöröskereszt védelme alá helyeztek, a „Sziklakórház és atomóvóhely Múzeum” része.
A XIII. kerületben egy rakpartot Carl Lutz rakpartnak neveztek el.
Az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége előtt, ahol Lutz irodái voltak, egy emlékmű található.
Az I. kerületben a Lánchíd és az Erzsébethíd között található rakpartot Friedrich Born rakpartnak nevezték el. Ez a két névváltoztatás a budapesti Carl Lutz Alapítvány kezdeményezésére történt.
A Carl Lutz-emlékmű, Szabó Tamás szobrász bronz alkotása, a budapesti egykori nagy -i gettó egyik bejárata közelében található (Dob utca 10.).
Carl Lutz tiszteletére emléktáblát helyeztek el a VII. kerületben található, Európa legnagyobb zsinagógájának, a Dohány utcai zsinagógának udvarán. (Dohány utca 2.)
Az Andrássy Egyetemen „Carl Lutz” címmel előadássorozat tartanak, amelyet a második svájci hozzájárulás és a magyar kormány támogat. A sorozat a nemzetközi politika és a diplomácia témáira összpontosít, különös tekintettel Európára és Svájcra.
