A magyarországi Civil és Ösztöndíj alap program 2012 július közepén indult útjára és a svájci donor, a magyar Nemzeti Koordinációs Egység és az Ökotárs Környezetvédelmi Partnerségi Alapítvány által aláírt háromoldalú megállapodás alapján működött. Az alapkezelőt nyílt pályázaton választották ki. A konzorcium másik három tagja az Autonómia Alapítvány, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány és a Kárpátok Alapítvány - Magyarország voltak. A program ideje alatt, két fordulóban 111 projekt került támogatásra, megközelítőleg 1,3 milliárd forint (5,4 millió svájci frank) értékben. A Civil Alap által támogatott 102 projekt közül 67 a szociális szolgáltatások területén került megvalósításra különös tekintettel a romák társadalmi integrációjára, 35 projekt pedig a környezetvédelmi kihívásokra keresett választ. A kisprojektek tartalmukban széles skálán mozogtak, de abban megegyeztek, hogy a hátrányos területeken élőket szólították meg, gyerekeket, felnőtteket, a falun és városban élőket, romákat és nem-romákat egyaránt és; ezáltal több tízezer ember életére voltak hatással. A kilenc ösztöndíjas projekt által 679 gyerek részesült pénzügyi és természetbeni (pl. oktatás, készség fejlesztés, közösségi élmények) támogatásban.
Az októberi zárókonferencián a támogatott szervezetek összefoglalták az eredményeket és tapasztalatokat. Az eseményt Ulrich Stürzinger, a Svájci Fejlesztési és Együttműködési Ügynökség Divizíó vezetője nyitotta meg. A rendezvényt Jean-Francois Paroz, Svájc magyarországi nagykövete is megtisztelte jelenlétével. A nyitóbeszédet a civil és ösztöndíjas programok általános értékelése és néhány sikeres projekt bemutatása követte.
Stürzinger úr beszédében hangsúlyozta, hogy a svájci tapasztalatok azt mutatják, hogy az „NGO-k szerepe több tekintetben is rendkívül fontos, mivel ezek a szervezetek olyan résztvevőket is meg tudnak szólítani, akik különben nem lennének képesek a hangjukat hallatni a demokratikus politikai folyamatokban. A civilszervezetek, gyakran önkéntes alapon olyan erőforrásokat tudnak mobilizálni, amelyek egyéként nem lennének elérhetőek. Ugyanez igaz a pénzügyi forrásokra is. A civiltársadalom szervezetei nem az állami szektor ellen, hanem azt kiegészítve működnek a társadalom javát szolgálva. Nagyon sok olyan ügyre emlékszem, amikor Svájcban az „úttörők” vagy az első „lobbisták” NGO-k voltak, és egy idő után az állam adaptálta módszereiket és javasolt megoldásaikat. Olyan ügyekre gondolok, mint például az idősek házi betegápolása, az élelmiszerekkel és az iparral kapcsolatos környezetvédelmi előírások megállapítása és a közúti közlekedési biztonságának növelésére tett intézkedések.
